Isteni gyümölcs
Engedje meg, hogy bemutassunk Önnek egy további növényt, amely biztosan hozzánő az érdekes gyümölcsfajtákat termelők szívéhez és a szlovák termőföldhöz.
Eltér az Asimina (pawpaw) fajtától, nem annyira ismert, némelyek előre visszautasítják az évtizedekkel ezelőtti albán ízetlen gyümölcs fogyasztása miatt (1 kg ára 6-8 CSK körül mozgott, ma főleg Olaszországból, Spanyolországból és Izraelből importálják és darabonként 10 – 20 SKK-ért árulták). A felsoroltakból semmi nem vesz el az érdekességéből. Ezenkívül az adott nemzetség temérdek fajtájára tekintettel (a nemzetség több mint 100 különböző fajtát tartalmaz), lombhullató és fagytűrő fajták is ismertek.
A datolyaszilvának semmi köze sincs a paradicsomhoz. A Diospyros nemzetség (a név görög eredetű), ami különben többet jelent az „isteni gyümölcsnél”. A köznyelvben leggyakrabban Hurmi Kaki-ként ismert (a Kaki állítólag a török nyelvben édest, kedvest jelent, leggyakrabban fiatal lánnyal kapcsolatosan).
A gyümölcstermelők szempontjából a legnagyobb jelentősége három fajtának van.
A Diospyros Kaki, amelyet keletinek vagy japánnak is neveznek, világszerte nagy jelentőségű és intenzíven termesztett fás faj. A legelterjedtebb fajták termései megtermékenyítés nélkül fejlődnek, hasonlóan a fügefákhoz, és gyakran nem tartalmaznak magvakat sem. A megporzás azonban növeli a termések minőségét. Kínából származik, ahol már a 7. században elterjedt, onnét Japánba, a 14. században Koreába került, a 17-19. században pedig fokozatosan Európába, főleg Olaszországba és Spanyolországba. Az ébenfát azonban a mai napig főleg Ázsiában termesztik, ahol nagytermelő technológiával több, mint 50 fajt termelnek, míg Európában a termelés 90%-a a „Tipo” fajjal van biztosítva. Izraelben pedig azonos százalékban a Triumh faj a legelterjedtebb.
A Diospyros Virginiana fajnak sokkal kisebb jelentősége van és csak a nagytermésű és nemesített fajtái, főleg a határos régiókban, mint például Szlovákia. Általánosságban a legjobban ellenáll a fagynak és a hűvösebb éghajlatnak. Buja növésű és nagyobb koronája van. A nőstény fáknak ahhoz, hogy jól tudjanak pollenadót szülni, olyan fára van szükségük, amely sok pollent termel. Az USA keleti országaiból származik.
A Diospyros Lotus-nak, amelyet időnként kaukázusinak is neveznek, főleg a Diospyros Kaki némely fajtájának oltványaként van jelentősége. Kétlaki fa. Ázsia középső és nyugati részéből származik. Az előző fajtáktól eltérően nem teremt kör alakú gyökért, de gazdagabb az ágazata.
Ezen fajta termesztésének terjesztésére vonatkozó igyekezet jó eredményekhez vezet. Hisz végül Szlovákia nyugati részén már évtizedek óta szülő Diospyros fák nőnek, ami a fa sikeres bevezetéséről tanúskodik a megfelelő körülmények közé. Azonban még mindig ritka különlegesség az almafák millióihoz képest. Valójában nem várható, hogy sor kerülne az ébenfa ilyen masszív elterjedésére Szlovákiában, azonban már most biztos, hogy a megfelelő régiókban már meglelte helyét a kertekben és elég gyorsan terjeszkedik.
A szlovákiai termesztés sikerének talán legjobb bizonyítéka a magról nőtt csemete elterjedése, amely megközelítőleg 30 évvel ezelőtt a Duna mentén nőtt ki. Elnevezték Dunának és ezen elnevezés alatt Dél-Szlovákiában Diospyros Lotus-ként terjed.
A datolyaszilva (Diospyros Kaki L.) Japán Tomel, Hurmi Kaki, persimon, hurma vagy sharon fruit néven is ismert. A szubtrópusi gyümölcsök közé tartozik és termesztése a világ legtöbb szubtrópusi régiójában elterjedt. Mindenekelőtt Közép- és Nyugat-Kínából és Japánból ered, ahol termesztése nagyon gazdag tradícióval rendelkezik. Az ébenfa a bizonyos mértékben fagytűrő szubtrópusi növények közé sorolható, amely fagytűrőség lehetővé teszi a Szlovákiához hasonló, éghajlatilag hűvösebb régiókban való termesztését is, bizonyos feltételek betartása mellett.
A Diospyros Kaki-nak nagyon sok fajtája van. Kínában a mai napig majdnem 900 fajta ismert.
A fajták az érettség szerint korán, középkésőn és későn érők, a termesztési régiókban október második feléig érnek, a középkésőn érők október másik felétől november másik felének végéig, a későn érő fajták pedig november másik felétől.
A fajokat továbbá felosztjuk érés előtt édes fajokra és olyan fajokra, amelyek az érés módjában a naspolyákra hasonlítanak. Az elején zöld, később sokkal jobban sárga színt vesz fel, a fajok többségének héja és húsa az érésnél narancssárga és piros színárnyalatot kap. Ezek a fajok a teljes beérés előtt szinte felhasználhatatlanok, mivel kesernyés ízük van, ami a vadon növő erdei kökényhez hasonlóan görbítheti a szájat. Az érést követően azonban kellemes, mézes barackhoz hasonló íze van. A kesernyés íztől érés előtt részben faggyal vagy néhány órás, meleg vízben való áztatással szabadulhatunk meg.
Az, aki megkedveli ezt az édes „nap termését” és rendszeresen fogyasztja, nemcsak az ízlelőbimbóit kényezteti, de az egészségére is hasznosan hat. Az ébenfát nagyon értékes étrendi vitaminforrásnak tartják. Az érett termések sok béta-karotint (45 mg karotin / kg), C, A és PP vitamint, az almákhoz képest megközelítőleg kétszer annyi káliumot (3200mg/Kg), jódot, magnéziumot (115mg/kg), foszfort, vasat, kalciumot (37mg/kg), rezet, mangánt, nátriumot (35mg/kg) tartalmaznak.
Szükséges azonban megemlíteni, hogy az egyes fajok összetétele nagymértékben különbözik és a keserűbb, édesebb és pirosabb termések az értékesebbek. Ezen elemeknek köszönhetően az anémia gyógyításának kiegészítőjeként ajánlott.
Nagy mennyiségű gyümölcscukrot tartalmaz (15 - 25 %), glükózt és fruktózt, miközben a kardiovaszkuláris rendszerben fenntartja a normát meg nem haladó cukorértéket. Állítólag az arterioszklerózis megelőzéséhez elegendő napi 100g termés. A cseranyagok, pektinek és további anyagok nagy mennyisége jótékonyan hat az emésztőrendszerre, főleg a belek nyálkahártyájára. Állítólag csökkenti a vesekövek és a rák kialakulásának kockázatát. Vízhajtó hatása van, tonikumként megnyugtatja az idegrendszert. Hatásos antioxidáns és részben bakteriocidális hatása van a káros mikroflórára. A kozmetikában is használatos a bőrre kifejtett kedvező hatása miatt.
A húst leggyakrabban közvetlen fogyasztásra használják, de a szokásos termesztés régióiban dzsemek, gyümölcssaláták, fagylaltok, joghurtok készítésére is használják. Kínában az ébenfából specialitás készül – olyan tészta, amelyet dzsemmel töltenek, majd olajon kisütik. Szárítva 65% cukrot tartalmaz, ezáltal valódi édességé válik. Kínában erre a célra speciális fajokat használnak, melyek lágyak maradnak, miközben megmarad a mézes ízük is („Tamopan“ faj). A léből Ázsiában bort és likőrt is készítenek.
Az ébenfa összes kultúrfaja aránylag összetett, megfelelő feltételek mellett hosszú életű, maximálisan 15 méter magas fakoronákat alkot. A mi körülményeink között azonban jóval alacsonyabbak. A leggyakrabban piramidális orsóként, üst alakú nyílt koronaként vagy palmettaként termesztik. Könnyen alakíthatók és jól bírják a vágást. Leggyakrabban 4x4m-es távolságban termesztik.
A gyökérrendszert tipikus hosszú kör alakú gyökér jellemzi. A termés gömb alakú, vagy enyhén lapított bogyó (70-től 700 grammig a fajtól és a körülményektől függően). A gyümölcs húsa az érettség foka szerint kemény, pépes, sárga, narancssárga és piros színű, magnélküli, esetleg néhány, a babhoz hasonló maggal. Az összes fajta dísznövényként ható szép fa vagy bokor. Amennyiben nem állnak be korai őszi fagyok, a levelek piros-narancssárga ragyogó színeket vesznek fel, ezáltal a helyi növényállomány domináns részét képezik.
Az összes (fajtól függően) buján nő (eleinte kevésbé), a növekedés azonban vágással jól szabályozható, amely eléggé tömör alak fenntartását is lehetővé teszi, főleg a megfelelő fajjal való kombinációban (olyanok is léteznek, melyek bizonyos mértékig lelógnak). A Diospyros Virginiana-ra oltott fajok gyengébb, lassúbb és csenevészebb növéssel rendelkeznek.
Az ébenfák körülményeink között szinte semmilyen kártevő vagy betegség által nem szenvednek. Csak kivételesen jelentkezhet lisztharmat, amely az erezet és a fiatal hajtások feketedésével nyilvánul meg.
Körülményeink között leggyakrabban a Diospyros Kakit termesztik, amely azonban valójában károsodás nélkül maximálisan -16 fokot bír ki, azt is nem mindegyik faj. Ezért termeszthető a legmelegebb régiókban, mégpedig védelem nélkül csak a jól őrzött helyeken.
A japán ébenfa fajai 4 csoportra oszthatók, a beporzás hatása szerint. A következő csoportokról van szó:
PCNA (pollination Constant Non Astringent) – édes hússal rendelkező fajok, magvakat tartalmaznak és a húsban fekete pontok láthatók.
PVNA (pollination Variant Non Astringent) – az édes íz csak a beporzás után nyilvánul meg, a megtermékenyítés nélkül keletkezett termések csak a hús ellágyulása után ehetők.
PCA (pollination Constant Astringent) – érettségkor kesernyés ízű fajok, csak a hús ellágyulása után ehetők.
PVA (pollination Variant Astringent) – olyan fajok, melyeknek a beporzást követően csakis a magvak közvetlen közelében van édes ízű húsuk, ahol szintén előfordulnak fekete pontok. A magvak száma változó. Télen biztonságosabb védeni, esetleg nagy edényekben vagy hűvös üvegházakban termeszteni. Igen alkalmas a konténer kultúrára, kint csak a megfelelő téli mikroklímát és elegendő hőmérsékletet kínáló biotópokban termeszthető. A konténerekben való termesztéssel nincs befolyásolva a termések nagysága és minősége sem. A növények kora tavasszal vannak kitéve külső területre, a vegetáció során termesztve vannak és ősszel, a keményebb fagyok beállta előtt (-10 ° C) újra át vannak helyezve nagyon hűvös telelőre 1-2 ° C hőmérséklettel. A növényeket vágással kell a megfelelő alakban tartani. Az edényekhez a vegetáció során ajánlott csepegtető öntözést alkalmazni. Ezzel a módszerrel az érettségig olyan korai fajok termeszthetők ki, amelyek Szlovákiában október elején érnek (pl. Tone Wase, Mikatani Gosh, Nikitskaja Bordovaja, Rosijanka, Čokoladnyj).
A növények termesztése hűvös üvegházakban a fagy általi károsodás szempontjából a legbiztonságosabb módszer. Azok a növények, amelyek szabad talajon nőnek megfelelő körülmények között, jelentős méreteket érnek el. Ezért van szükség az évenkénti fenntartó vágásra, amelyet a növények a bimbózás folyamán gond nélkül tolerálnak. A növényeknél ajánlott szilárd támaszt tartani, a növények a termékenység idején a termések jelentős súlyát viselik, és a törékeny ágak ezért könnyen törnek. Szükségszerű betartani a rendszeres öntözési és hőmérsékleti rendszert, a növények negatívan reagálnak az egyenlőtlen öntözési adagokra és az üvegház átmelegedésére, leggyakrabban az éretlen termések elhullatásával. A hűvös üvegházakban való termesztés megfelelő és igénytelen módszer a mi éghajlati körülményeinkben. A növények hőmérsékleti igényei télen minimálisak és a hőmérséklet az üvegházban a minimális szükséges értéken tartható. A termesztés feltüntetett módszerei közül a növények ennél érik el a legnagyobb hozamokat.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban behatol hozzánk a Diospyros Virginiana, amely károsodás nélkül -26 fokot is eltűr. Azonban a Kakinál kisebb és kevésbé ízes termésekkel rendelkezik (3-6 cm és 30-40g).
Több, mint 30 ehető faj van kinemesítve, miközben nálunk a legismertebbek közé a Meader, Garestson, Early Golden, Ruby fajok tartoznak. Továbbá be lehet szerezni a Diospyros Kaki és a Diospyros Virginiana hibridjét. Ezek Ukrajnában voltak nemesítve és olyan formát alkotnak, amely a szülőfajták között van, mint a termések minőségében és az ízben, ahogy a fagytűrőségben is. Eddig csak a Rosianka és a Nikitskaja Bordovaja van terjesztve. A Nikitskaja Bordovaja fajok közötti hibrid a legintenzívebb színeződést éri el az említett fajok közül. A termések íze igen édes, a hús puha összetételű, kesernyés íz nélkül. A nagyon ízletes ukrán Zvezdočka faj nem éri el az előbbi faj ízminőségét, azonban előnye a nem kesernyés hús kemény állapotban.
Szlovákiai tapasztalatok:
A fenológiai megfigyelések alapján mondható, hogy a hűvös üvegházi körülmények között a növények március közepén kezdenek bimbózni, május elején virágoznak és egész december elején érnek be. Külső környezetben a bimbózás csak április közepén áll be. Az egész éves külső környezetben való termesztéskor a növények június elején virágoznak. A korábbi fajok külső környezetben való termesztéskor egész október végén érnek.
Ing. Andrej Danek, Nitra
0903/ 258 405
Eltér az Asimina (pawpaw) fajtától, nem annyira ismert, némelyek előre visszautasítják az évtizedekkel ezelőtti albán ízetlen gyümölcs fogyasztása miatt (1 kg ára 6-8 CSK körül mozgott, ma főleg Olaszországból, Spanyolországból és Izraelből importálják és darabonként 10 – 20 SKK-ért árulták). A felsoroltakból semmi nem vesz el az érdekességéből. Ezenkívül az adott nemzetség temérdek fajtájára tekintettel (a nemzetség több mint 100 különböző fajtát tartalmaz), lombhullató és fagytűrő fajták is ismertek.
A datolyaszilvának semmi köze sincs a paradicsomhoz. A Diospyros nemzetség (a név görög eredetű), ami különben többet jelent az „isteni gyümölcsnél”. A köznyelvben leggyakrabban Hurmi Kaki-ként ismert (a Kaki állítólag a török nyelvben édest, kedvest jelent, leggyakrabban fiatal lánnyal kapcsolatosan).
A gyümölcstermelők szempontjából a legnagyobb jelentősége három fajtának van.
A Diospyros Kaki, amelyet keletinek vagy japánnak is neveznek, világszerte nagy jelentőségű és intenzíven termesztett fás faj. A legelterjedtebb fajták termései megtermékenyítés nélkül fejlődnek, hasonlóan a fügefákhoz, és gyakran nem tartalmaznak magvakat sem. A megporzás azonban növeli a termések minőségét. Kínából származik, ahol már a 7. században elterjedt, onnét Japánba, a 14. században Koreába került, a 17-19. században pedig fokozatosan Európába, főleg Olaszországba és Spanyolországba. Az ébenfát azonban a mai napig főleg Ázsiában termesztik, ahol nagytermelő technológiával több, mint 50 fajt termelnek, míg Európában a termelés 90%-a a „Tipo” fajjal van biztosítva. Izraelben pedig azonos százalékban a Triumh faj a legelterjedtebb.
A Diospyros Virginiana fajnak sokkal kisebb jelentősége van és csak a nagytermésű és nemesített fajtái, főleg a határos régiókban, mint például Szlovákia. Általánosságban a legjobban ellenáll a fagynak és a hűvösebb éghajlatnak. Buja növésű és nagyobb koronája van. A nőstény fáknak ahhoz, hogy jól tudjanak pollenadót szülni, olyan fára van szükségük, amely sok pollent termel. Az USA keleti országaiból származik.
A Diospyros Lotus-nak, amelyet időnként kaukázusinak is neveznek, főleg a Diospyros Kaki némely fajtájának oltványaként van jelentősége. Kétlaki fa. Ázsia középső és nyugati részéből származik. Az előző fajtáktól eltérően nem teremt kör alakú gyökért, de gazdagabb az ágazata.
Ezen fajta termesztésének terjesztésére vonatkozó igyekezet jó eredményekhez vezet. Hisz végül Szlovákia nyugati részén már évtizedek óta szülő Diospyros fák nőnek, ami a fa sikeres bevezetéséről tanúskodik a megfelelő körülmények közé. Azonban még mindig ritka különlegesség az almafák millióihoz képest. Valójában nem várható, hogy sor kerülne az ébenfa ilyen masszív elterjedésére Szlovákiában, azonban már most biztos, hogy a megfelelő régiókban már meglelte helyét a kertekben és elég gyorsan terjeszkedik.
A szlovákiai termesztés sikerének talán legjobb bizonyítéka a magról nőtt csemete elterjedése, amely megközelítőleg 30 évvel ezelőtt a Duna mentén nőtt ki. Elnevezték Dunának és ezen elnevezés alatt Dél-Szlovákiában Diospyros Lotus-ként terjed.
A datolyaszilva (Diospyros Kaki L.) Japán Tomel, Hurmi Kaki, persimon, hurma vagy sharon fruit néven is ismert. A szubtrópusi gyümölcsök közé tartozik és termesztése a világ legtöbb szubtrópusi régiójában elterjedt. Mindenekelőtt Közép- és Nyugat-Kínából és Japánból ered, ahol termesztése nagyon gazdag tradícióval rendelkezik. Az ébenfa a bizonyos mértékben fagytűrő szubtrópusi növények közé sorolható, amely fagytűrőség lehetővé teszi a Szlovákiához hasonló, éghajlatilag hűvösebb régiókban való termesztését is, bizonyos feltételek betartása mellett.
A Diospyros Kaki-nak nagyon sok fajtája van. Kínában a mai napig majdnem 900 fajta ismert.
A fajták az érettség szerint korán, középkésőn és későn érők, a termesztési régiókban október második feléig érnek, a középkésőn érők október másik felétől november másik felének végéig, a későn érő fajták pedig november másik felétől.
A fajokat továbbá felosztjuk érés előtt édes fajokra és olyan fajokra, amelyek az érés módjában a naspolyákra hasonlítanak. Az elején zöld, később sokkal jobban sárga színt vesz fel, a fajok többségének héja és húsa az érésnél narancssárga és piros színárnyalatot kap. Ezek a fajok a teljes beérés előtt szinte felhasználhatatlanok, mivel kesernyés ízük van, ami a vadon növő erdei kökényhez hasonlóan görbítheti a szájat. Az érést követően azonban kellemes, mézes barackhoz hasonló íze van. A kesernyés íztől érés előtt részben faggyal vagy néhány órás, meleg vízben való áztatással szabadulhatunk meg.
Az, aki megkedveli ezt az édes „nap termését” és rendszeresen fogyasztja, nemcsak az ízlelőbimbóit kényezteti, de az egészségére is hasznosan hat. Az ébenfát nagyon értékes étrendi vitaminforrásnak tartják. Az érett termések sok béta-karotint (45 mg karotin / kg), C, A és PP vitamint, az almákhoz képest megközelítőleg kétszer annyi káliumot (3200mg/Kg), jódot, magnéziumot (115mg/kg), foszfort, vasat, kalciumot (37mg/kg), rezet, mangánt, nátriumot (35mg/kg) tartalmaznak.
Szükséges azonban megemlíteni, hogy az egyes fajok összetétele nagymértékben különbözik és a keserűbb, édesebb és pirosabb termések az értékesebbek. Ezen elemeknek köszönhetően az anémia gyógyításának kiegészítőjeként ajánlott.
Nagy mennyiségű gyümölcscukrot tartalmaz (15 - 25 %), glükózt és fruktózt, miközben a kardiovaszkuláris rendszerben fenntartja a normát meg nem haladó cukorértéket. Állítólag az arterioszklerózis megelőzéséhez elegendő napi 100g termés. A cseranyagok, pektinek és további anyagok nagy mennyisége jótékonyan hat az emésztőrendszerre, főleg a belek nyálkahártyájára. Állítólag csökkenti a vesekövek és a rák kialakulásának kockázatát. Vízhajtó hatása van, tonikumként megnyugtatja az idegrendszert. Hatásos antioxidáns és részben bakteriocidális hatása van a káros mikroflórára. A kozmetikában is használatos a bőrre kifejtett kedvező hatása miatt.
A húst leggyakrabban közvetlen fogyasztásra használják, de a szokásos termesztés régióiban dzsemek, gyümölcssaláták, fagylaltok, joghurtok készítésére is használják. Kínában az ébenfából specialitás készül – olyan tészta, amelyet dzsemmel töltenek, majd olajon kisütik. Szárítva 65% cukrot tartalmaz, ezáltal valódi édességé válik. Kínában erre a célra speciális fajokat használnak, melyek lágyak maradnak, miközben megmarad a mézes ízük is („Tamopan“ faj). A léből Ázsiában bort és likőrt is készítenek.
Az ébenfa összes kultúrfaja aránylag összetett, megfelelő feltételek mellett hosszú életű, maximálisan 15 méter magas fakoronákat alkot. A mi körülményeink között azonban jóval alacsonyabbak. A leggyakrabban piramidális orsóként, üst alakú nyílt koronaként vagy palmettaként termesztik. Könnyen alakíthatók és jól bírják a vágást. Leggyakrabban 4x4m-es távolságban termesztik.
A gyökérrendszert tipikus hosszú kör alakú gyökér jellemzi. A termés gömb alakú, vagy enyhén lapított bogyó (70-től 700 grammig a fajtól és a körülményektől függően). A gyümölcs húsa az érettség foka szerint kemény, pépes, sárga, narancssárga és piros színű, magnélküli, esetleg néhány, a babhoz hasonló maggal. Az összes fajta dísznövényként ható szép fa vagy bokor. Amennyiben nem állnak be korai őszi fagyok, a levelek piros-narancssárga ragyogó színeket vesznek fel, ezáltal a helyi növényállomány domináns részét képezik.
Az összes (fajtól függően) buján nő (eleinte kevésbé), a növekedés azonban vágással jól szabályozható, amely eléggé tömör alak fenntartását is lehetővé teszi, főleg a megfelelő fajjal való kombinációban (olyanok is léteznek, melyek bizonyos mértékig lelógnak). A Diospyros Virginiana-ra oltott fajok gyengébb, lassúbb és csenevészebb növéssel rendelkeznek.
Az ébenfák körülményeink között szinte semmilyen kártevő vagy betegség által nem szenvednek. Csak kivételesen jelentkezhet lisztharmat, amely az erezet és a fiatal hajtások feketedésével nyilvánul meg.
Körülményeink között leggyakrabban a Diospyros Kakit termesztik, amely azonban valójában károsodás nélkül maximálisan -16 fokot bír ki, azt is nem mindegyik faj. Ezért termeszthető a legmelegebb régiókban, mégpedig védelem nélkül csak a jól őrzött helyeken.
A japán ébenfa fajai 4 csoportra oszthatók, a beporzás hatása szerint. A következő csoportokról van szó:
PCNA (pollination Constant Non Astringent) – édes hússal rendelkező fajok, magvakat tartalmaznak és a húsban fekete pontok láthatók.
PVNA (pollination Variant Non Astringent) – az édes íz csak a beporzás után nyilvánul meg, a megtermékenyítés nélkül keletkezett termések csak a hús ellágyulása után ehetők.
PCA (pollination Constant Astringent) – érettségkor kesernyés ízű fajok, csak a hús ellágyulása után ehetők.
PVA (pollination Variant Astringent) – olyan fajok, melyeknek a beporzást követően csakis a magvak közvetlen közelében van édes ízű húsuk, ahol szintén előfordulnak fekete pontok. A magvak száma változó. Télen biztonságosabb védeni, esetleg nagy edényekben vagy hűvös üvegházakban termeszteni. Igen alkalmas a konténer kultúrára, kint csak a megfelelő téli mikroklímát és elegendő hőmérsékletet kínáló biotópokban termeszthető. A konténerekben való termesztéssel nincs befolyásolva a termések nagysága és minősége sem. A növények kora tavasszal vannak kitéve külső területre, a vegetáció során termesztve vannak és ősszel, a keményebb fagyok beállta előtt (-10 ° C) újra át vannak helyezve nagyon hűvös telelőre 1-2 ° C hőmérséklettel. A növényeket vágással kell a megfelelő alakban tartani. Az edényekhez a vegetáció során ajánlott csepegtető öntözést alkalmazni. Ezzel a módszerrel az érettségig olyan korai fajok termeszthetők ki, amelyek Szlovákiában október elején érnek (pl. Tone Wase, Mikatani Gosh, Nikitskaja Bordovaja, Rosijanka, Čokoladnyj).
A növények termesztése hűvös üvegházakban a fagy általi károsodás szempontjából a legbiztonságosabb módszer. Azok a növények, amelyek szabad talajon nőnek megfelelő körülmények között, jelentős méreteket érnek el. Ezért van szükség az évenkénti fenntartó vágásra, amelyet a növények a bimbózás folyamán gond nélkül tolerálnak. A növényeknél ajánlott szilárd támaszt tartani, a növények a termékenység idején a termések jelentős súlyát viselik, és a törékeny ágak ezért könnyen törnek. Szükségszerű betartani a rendszeres öntözési és hőmérsékleti rendszert, a növények negatívan reagálnak az egyenlőtlen öntözési adagokra és az üvegház átmelegedésére, leggyakrabban az éretlen termések elhullatásával. A hűvös üvegházakban való termesztés megfelelő és igénytelen módszer a mi éghajlati körülményeinkben. A növények hőmérsékleti igényei télen minimálisak és a hőmérséklet az üvegházban a minimális szükséges értéken tartható. A termesztés feltüntetett módszerei közül a növények ennél érik el a legnagyobb hozamokat.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban behatol hozzánk a Diospyros Virginiana, amely károsodás nélkül -26 fokot is eltűr. Azonban a Kakinál kisebb és kevésbé ízes termésekkel rendelkezik (3-6 cm és 30-40g).
Több, mint 30 ehető faj van kinemesítve, miközben nálunk a legismertebbek közé a Meader, Garestson, Early Golden, Ruby fajok tartoznak. Továbbá be lehet szerezni a Diospyros Kaki és a Diospyros Virginiana hibridjét. Ezek Ukrajnában voltak nemesítve és olyan formát alkotnak, amely a szülőfajták között van, mint a termések minőségében és az ízben, ahogy a fagytűrőségben is. Eddig csak a Rosianka és a Nikitskaja Bordovaja van terjesztve. A Nikitskaja Bordovaja fajok közötti hibrid a legintenzívebb színeződést éri el az említett fajok közül. A termések íze igen édes, a hús puha összetételű, kesernyés íz nélkül. A nagyon ízletes ukrán Zvezdočka faj nem éri el az előbbi faj ízminőségét, azonban előnye a nem kesernyés hús kemény állapotban.
Szlovákiai tapasztalatok:
A fenológiai megfigyelések alapján mondható, hogy a hűvös üvegházi körülmények között a növények március közepén kezdenek bimbózni, május elején virágoznak és egész december elején érnek be. Külső környezetben a bimbózás csak április közepén áll be. Az egész éves külső környezetben való termesztéskor a növények június elején virágoznak. A korábbi fajok külső környezetben való termesztéskor egész október végén érnek.
Ing. Andrej Danek, Nitra
0903/ 258 405
